A napraforgó termesztése és betegségei

A napraforgó latin nevét a görög mitológiából eredeztetik.

A történet szerint egy fiatal és gyönyörű lány, Clytia , beleszeretett a Napistenbe, Heliosba. A gőgős isten azonban nem viszonozta érzelmét. Clytia fájdalmas szerelme csillapíthatatlan volt, ezért mást sem tett, csak naphosszat a Napistent figyelte, míg végül bánatában Heliantusszá vált. Így, ahogy életében, virág létében is már örökké a Nap felé fordulhat. A napraforgó növényt az észak-amerikai indiánok gyógyszerként és élelmiszerként is használták. A XVI. században Cortez és hajósai - az Új Világ meghódítására indult expedíciójukkal - találták meg és hozták el Európába, amely ezután fokozatosan elterjedt a világ minden táján. Magyarországon napjainkban 255 ezer hektáron termesztik, és a legjelentősebb zsiradékforrásunknak számít.

A napraforgó magvának olajtartalma 47%, többszörösen telítetlen, esszenciális zsírsavakat tartalmaz.

Az olajban foszfolipidek, lecitin, antioxidáns tulajdonságú E-vitamin van, amelyeknek a táplálkozásban betöltött szerepe szintén kiemelkedő jelentőségű. A napraforgóbél 20-40% fehérje és rendkívül magas ásványianyag-tartalma miatt felbecsülhetetlen mértékben támogathatja egészségünket. A már említett E-vitamin közismert antioxidáns anyag, amely más vitaminokkal, elsősorban C-vitaminnal kiegészítve komplex hatású, úgynevezett „szabadgyökfogó" rendszert alkot, ezért számos betegség megelőzésére alkalmas.

Tudta, hogy a napraforgó szirmaiban rejlő hatóanyagok alkalmasak a magas vérnyomás kezelésére, valamint hatásosak nyugtató és lázcsillapítóként is?

Hol termeszthetünk napraforgót?

Napraforgót sok helyen (a gyengébb adottságú termőtalajokon is) lehet termeszteni, de vigyázni kell a következőkre: a napraforgó előtt ugyanazon a helyen 6 évig nem lehet napraforgó, ha nincs a közelben nagyobb napraforgó tábla, a napraforgó terület érje el a 40-50 ha-t.

A napraforgó betegségei

Kártevői közül a talajlakók és barkók elleni védekezés ugyanaz, mint amit a kukoricánál érdemes alkalmazni. A madarakkal is vigyázni kell, mert nemcsak az érett napraforgótányérokat, hanem a frissen kikelt csíranövényeket is károsíthatják. Ellenük riasztással védekezhetünk. A levéltetvek (főként a répalevéltetű) miatt a levelek torzulnak, súlyosabb esetben a növény fejlődését is visszavethetik. A rajzás idején elvégzett védekezéssel a kár jelentősen csökkenthető. A napraforgó betegségei ellen, mint a szürkepenészes és fehérpenészes szár- és tányérrothadás; a diaportés szár- és tányérfoltosság, két-három fungicides kezeléssel védekezhetünk. Ezért érdemes a betegségeknek ellenálló fajtákat választani, mellyel elsősorban a peronoszpóra által okozott kár szorítható vissza. A legbiztosabb, ha csak minőségileg ellenőrzött, fémzárolt vetőmagot használunk. A vegyszerezést a betegségekre különösen fogékony stádiumokban kell elvégezni, vagyis a növény 6-8 leveles állapotában, a tányérképződés időszakában, majd a virágzás végén, ha csapadékos és meleg az időjárás.