Kankalin, primula

A nemzetség mintegy háromszáz fajának többsége kora tavasszal virágzik, a hóolvadás után az elsők között bontják szirmaikat.

A kankalin egyéves, lágyszárú növénynemzetség, amelynek 400–500 faja és számtalan fajtája és hibridje van. Nagyon sok faja nálunk is őshonos, pl. a sugárkankalin, a szártalan kankalin, a lisztes kankalin, a cifra kankalin és a tavaszi kankalin. Ezek mindegyike – a tavaszi kankalin kivételével – védett.

A kerti kankalinok egyes csoportjai a legrégebben termesztett évelő dísznövényeink közé tartoznak. Itt is – mint annyi más növénynél – az első példányokat valószínűleg az erdőből vagy a rétről hozta be az ember a kertbe. Legtöbbje kora tavasszal virágzik, de akad közöttük olyan is, amely nyárig is kitart, sőt egyes fajok ősszel is nyílnak. A kankalinokat kora tavasszal tőosztással szaporíthatjuk, ilyenkor biztosabban erednek meg, és nem zavarjuk meg a tavaszi virágzást sem.

Magyarországi népszerűségét a növény számtalan népi elnevezése is jelzi: Isten kulcsa, égikincs, istenkesztyű, kacinka, tavaszfű, hogy csak pár nevet említsünk.

A kankalin többnyire az újév kezdetekor kerül otthonunkba üde színfoltként, de kedvelt ajándék lehet Valentin napra vagy nőnapra is.

A szobában tartott kankalin tél végi ápolási munkái nagyon egyszerűek: a növény hűvös, enyhén párás klímát igényel, rendszeresen, kis adagokban öntözzük, és az elszáradt növényi részeket éles metszőollóval távolítsuk el.

Jó tanács

Ha a kankalin elvirágzott, és a kinti hőmérséklet már megközelíti a 13–16 ˚C-ot (ez általában március vége, április eleje), akkor ültessük ki. A primula az egyik legnagyobb sikerrel kiszoktatható szobanövény. Védett fekvést és laza talajszerkezetet igényel. Télen avarral takarjuk, és a következő tavasszal már az elsők között fogja színes virágaival köszönteni a tavaszt!