David Austin rózsák és társnövényeik

Modern rózsák történelmi köntösben, David Austin által nemesítve

Az angol rózsák csoportja egy viszonylag fiatal, az 1970-es években megjelent rózsacsoport. A virágok különleges, tömött formájuk és illatuk mellett egyedi karakterükről felismerhetőek.

Szirmokkal tömve telt virágok, egyedi pasztell- színekben, melyek tetőtől talpig beborítják a bokrot. Magasságuk általában 90-120-150 cm, fajtától függően. Levélzetük fényes, haragoszöld, hajtás- és ágrendszerük sűrű bokros, széthajló. Virágaiknak jellegzetes és erős illatuk van.

Felhasználásukat tekintve ültethetjük őket vegyes virágágyakba, évelők, törpe cserjék közé társítva (levendulák, zsályák, kakukkfű, sziklakerti és virágágyi évelők), falak, kerítések mellé virágos sövényként, kerti utak mentén, rózsaszegélyként, csoportokban rózsaágyakba. Felfuttathatjuk pergolákra, lugasokra, kapura. Edényben, cserépben teraszunkat, erkélyünket díszíti.

Napjainkban a rózsákat, a klasszikus angol rózsakertekhez hasonlóan egyre gyakrabban ültetjük vegyes virágágyakba, cserjecsoportokba.

Fontos szempont, hogy a kis kertek kivételével a rózsákat mindig csoportosan ültessük, egy fajtából legalább három tövet.

Az évelő növények közül nagyon sok van, amely jól társítható a rózsákkal. Közülük is kiemelt szerepet kapnak a kék, illetve lila virágúak, hiszen ez a szín hiányzik a rózsák színválasztékából.

A Salvia fajták mélykék virágai tökéletesen kiemelik a halványrózsaszín fajták, mint például a Wildeve, a Mary Rose, vagy a Gertrude Jekyll sötétebb virágait. Ugyancsak kékes virágaikkal a Campanula (harangvirág) fajták, a Nepeta (macskamenta) vagy a Geraniumok (gólyaorr) is jól mutatnak mind a halávnyabb árnyalatú, mind a sötétebb bíbor szirmú fajtákkal is (William Shakespeare 2000, Sir John Betjeman), ugyanakkor a sárgás színű Pilgrim, vagy a barackszínű Pat Austin mellett is igen látványosak.

Ültethetünk még Verbenát, Digitalist (gyűszűvirágot), Astrantiát (völgycsillag), Delphiniumot (szarkaláb), a lehetőségek tárháza végtelen.

A fűszernövények, mint például a levendula, zsálya nem csak üdítő látványt nyújtanak, hanem a rózsák tetvesedését is akadályozzák.

Gyakorlatilag a felsoroltak mellett majdnem minden évelő jó társa a rózsának, ha nem sokkal korábbi virágzású, mert akkor nincs meg az igazi összhatás, illetve kerüljük a terjedő tövű évelőket is, ezek ugyanis elvonják a tápanyagot és a vizet a rózsák elől.

A vegyes cserjecsoportokban a Viburnum (bangita) fajták, a Buddleiák (nyári orognák), a Berberisek (borbolyák), a Deutziák (gyöngyvirágcserjék), a Cornusok (somok) valamint az Osmanthusok (illatcserjék) mind jól illenek a rózsákhoz, mindemellett kiváló szerkezetalkotók.

Az iszalag fajták (Clematisok) is igen gyakori társnövényei: a rózsatövekre felfuttatva igéző látványt nyújtanak.

Egynyári növények közül a díszdohány, a pillangóvirág, a bársonyvirág és a díszmák a legmegfelelőbb, ezeket azonban évente cserélni kell.