A két fő tuja faj - a keleti és a nyugati - sajátosságait és gondozását hasonlítom össze, hogy ne keverjük a szezont a fazonnal!
Keleti tuja (Thuja orientalis, Biota orientalis)
Ahogy a neve is mutatja, keletről jön, robusztus növény, nagy a gyökérzete és a lombkoronája. A keleti tuják jóval szívósabbak, igénytelenebbek, szárazságot jól tűrik, egyetlen hátrányuk, hogy széles szoknyájuk miatt picit ducik, így nagyobb a helyigényük is. A keleti tuják közül két típust érdemes kiemelni, leggyakrabban ezeket láthatjuk a itthon a kertek díszeként (és néhol elvadulva találkozhatunk faméretű Thuja orientalis magról szaporított változataival).
Thuja orientalis
A Thuja Orientalis 'Aurea nana', magyarul az arany kerti törpetuja kicsit zömök növény, sárgás levélvégekkel. Nagyon lassan növekszik, 1-1,5 méternél teljesen megáll a növekedésben, majdnem gömb alakú lesz (ha nem nyírjuk), mire megnő.
A másik fontos fajta a Thuja orientalis 'Pyramidalis Aurea', azaz a piramistuja, amely a keleti tuják közül a leginkább hasonlít a nyugati tuja formájához, szárazságtűrő és csak napos helyre való. Kicsit szélesebb a szoknyácskája, lombja fakadáskor sárgára színeződik, ami nyárára zöldül valamelyest.
Tetejezzük le, ha túl magas a növény
Hogyan gondozd a tuját?
Folyamatosan formázd, éves szinten kétszer nyírd meg: ősszel és tavasszal! Nyáron, kánikulában ne vágd, mert a nagy forróságban a sebek megperzselődnek, amivel pont az ellenkezőjét éred el, becsúnyítod a vágási felületet! Arra nagyon figyelj, hogy maximum 25 foknál szabad csak vágni!
Nyugati tuja (Thuja occidentalis)
Itthon jóval népszerűbb, mert az emberek inkább a kecses megjelenésű, kisebb helyigényű növényeket részesítik előnyben. Igaz, hogy a nyugati tujákból több beültethető, ám sokan arra már nem gondolnak, hogy a kecsességgel együtt jár a kényesség is. Mivel nyugati részről származik, ahol közel dupla annyi a csapadék, mint a mi kontinentális éghajlatunknál, ezért sokkal többet kell vele törődni és öntözni, mint a keleti rokonait.
A nyugati tuja hazájában kifejezetten hosszú életű, a legöregebbek 1000 évet is megértek már. Oszlopos habitusa miatt közkedvelt dísznövényeink közé tartozik, de a mi környeztünkben mintha a hosszú életkedvét elvesztette volna. A talajunk nem gazdag tápanyagban és a kevés csapadék miatt gyakori a légszárazság is.
Ismertebb fajtája a Smaragd tuja (Thuja occidentalis 'Smaragd') amit térhatárolóként nagyon szívesen ültetett örökzöld. Amerikában nemesítették és onnan került Európába. Várhatóan 7-8 méterig megnő.
Thuja occidentalis 'Smaragd'
Az oszlopos fajták közül még elterjedt a Malonyai tuja, 'Columna', 'Holmstrup' fajták is.
A kisebb növekedési erélyűek is nagyon közkedveltek a parképítésben, mint a 'Danica', 'Golden Globe', 'Kobold' törpegömb tujafélék.
Thuja occidentalis ' Danica'
Hogyan gondozd a smaragd tuját?
A csapadékhiányt feltétlenül pótold, de tudatosan figyelj arra, hogy ne folyamatosan öntözd a növényt, mert azzal inkább életképtelenné teszed! Kisebb gyökérrendszert nevel, ha csepegteted alá állandóan a vizet tavasztól őszig, emiatt így nem tud majd megkapaszkodni mélyen a talajba. Inkább ritkábban, de bő vízzel öntözd!A tápanyag is kulcsfontosságú, a tavaszi- és őszi tápanyagozás a magnézium- és vasfelvételt segíti elő, amelynek köszönhetően sokkal szebb lesz a növény színe. A humuszt is szépen meghálálja ez a fajta. Kavicsos és mulcsos beültetéseknél csak folyékony tápanyaggal tudsz legegyszerűebben és leghatásosabban tápanyagozni. Míg a talajra beforgatással, szerves tápanyag kiszórásával hagyományos módon is lehetséges, de nagy darabszámú sövényeknél már nagyon munkás dolog.
A tetejezés munkáját nem szabad megspórolni! Ez a fajta évről évre hatalmas léptékben képes nőni, így viszont nem lehet megfelelően ápolni. Maximum 2,5 - 3 méter magasságban vágd le a növény tetejét mindenképpen, hogy az még kezelhető legyen! Erre minél fiatalabb korában keríts sort, hogy energiáját a meglévő lombozatára tudja fordítani és gyönyörű, tömött állományban díszíthesse a kertedet! Ezek után elég évente egyszer vágni.
Hibák, amelyeket ne kövess el, ha örökzöldet tartasz a kertedben!
- Ne tekints úgy az örökzöldekre, hogyha egyszer elültetted, akkor már nincs vele más dolgod, csak gyönyörködni benni! Ahogyan bármilyen élőlénynek, úgy az örökzöldnek is kell a tápanyagforrás! Ha nem jut tápanyaghoz, vagy nem ideális fény és talajminőségbe kerül, hamar legyengül, könnyen kárt tesznek benne a rovarok (díszbogár, borókaszú, aranymoly, takácsatka) és a gombabetegségek.
- Ne félj megnyírni az örökzöldet, hiszen ez egyáltalán nem ördöngösség! Borzasztó nagy tévhit, hogyha levágod vagy formázod a szoknyácskáját, vagy a tetejét akkor az fáj a növénynek. Éppen azzal ártasz, ha nem vágod: ha nincs megfelelően gondozva, akkor belülről előbb-utóbb ki fog kopaszodni!
- Ne ijedj meg, ha hullajtja a lombját egy kicsit! Az örökzöldek egész évben hullajtják a lombjukat, de október vége felé hirtelen,látványos és drasztikus tisztulás szokott történni, ilyenkor a feleslegessé váló leveleket ledobja magáról a növény.
- Ne vedd félvállról, ha a szomszédod tujáját megtámadta egy gombabetegség! A fertőzés megakadályozáshoz figyelj oda fokozottan a rendszeres táplálásra, kondicionálásra!
- A díszbogarakat se hagyd figyelmen kívül! Bár kezdetben csak pici kárt okoznak, ha nem veszed észre időben, akkor nem csak a kis ágacskákba fúrja be magát, hanem a törzsbe is, ahol már a növény nedvkeringését akadályozza! Biológiai szerekkel és megfelelő táplálással fel tudod venni a küzdelmet az alattomos díszbogarakkal szemben!
- Ha minderre sikerrel odafigyelsz, nagyszerű hírem van: a tujád akár 50 évig is a kerted dísze lehet!
Molnár Gábor Éva, a füvesasszony
kertfuvesites.hu
