Sünzanót (Ulex europaeus)
Egész Európában fellelhető, de Skandináviában és Észak- Amerikában is meghonosodott. Magjából a XX. században a vércsoport meghatározására szolgáló hatóanyagokat sikerült izolálni.

Terjedelmes, sűrűn elágazó, akár 2 méter magasra is megnövő cserje. Az ágakon számos 1,5- 2,5 cm hosszú, elágazó, merev bordázott tövissé alakult rövidhajtás helyezkedik el. A 3 részre tagolt vagy tagolatlan 0,5-1 cm hosszú levelek tüskésen szúrósak, hegyesek. A májustól júliusig nyíló, sárga, max. 2 cm hosszú pillangós virágok a levélhónaljakban egyedül ülnek. A számtalan virággal díszlő bokrok már messziről feltűnnek. A magok szőrös terméshüvelyekben ülnek és az élőhelytől függően július-augusztusban jelennek meg. Tölgy és fenyőerdőkben, síkságokon, kertekben, parkokban fordul elő.

 

sünzanót

 

Meszes, tápanyagban szegény talajon él. A napos, meleg, és nyirkos helyeket kedveli. Kimondottan fagyérzékeny, ezért a télen enyhe klímájú helyeket szereti.

A sünzanót az aranyesőhöz hasonlóan mérgező növény.

Akár már néhány termés elfogyasztása is halálos lehet.

A Bach virágterápiában azoknak a rezignált embereknek ajánlják, akik mindent feladnak, és semminek nem látják már az értelmét. A kozmetikai készítményekben a levelek, gyökerek és kérgek kivonata a bőr szépítését szolgálja.

értékelés