Mire figyelnek a rózsanemesítők?

Tudta, hogy a rózsanemesítő kézzel porozza be kiválasztott virágokat?Lássuk a németországi rózsanemesítést:

Az ilyen hagyományos keresztezés elvégzése után a beérett terméseket késsel felvágják, s a bennük található magokat egyesével, üvegházban elültetik. A magok már februárra kicsíráznak és áprilisban megjelennek a kis rózsanövények első virágai.

A munka oroszlánrésze, a hosszadalmas és alapos válogatás csak ezután kezdődik. Sok tapasztalatra és nagy adag bátorságra van szükség ahhoz, hogy a növények - melyek mindegyikéből elméletileg egy új fajta válhatna -, további sorsáról objektíven dönthessenek a nemesítők. Újból és újból fel kell tenniük a kérdést: "Értéktelen, használható vagy ígéretes az általam kiválasztott növény?"

Az első akadályt sikeresen vett rózsanövényeket július végén a szabadban Rosa canina "Inermis" magoncalanyra szemzik.

A körülbelül 200 000 kicsírázott növényből mintegy 5 000-en felelnek meg a kezdeti "próbatételeknek".

Első évben egy-egy fajtajelöltből (klónból; hiszen egy növényről származó, azonos genetikai kódú szaporulatról van szó) 3 darabot szemeznek. Második évben az ígéretes klónokból 50-et majd a harmadik évben 100 darabot. A fajtajelöltek értékelése eközben folyamatosan történik. Megfelelő számú növény esetén megkezdődhet az új fajták eladásra történő szaporítása, és az adott faiskolák katalógusába is bekerülnek.

Egyes rózsaújdonságok megítéléséhez azonban még ez sem mindig elég. Ha a nemesítő úgy gondolja - s mivel ha kissé borsos áron is, de mindenképpen megéri a ráfordított pénzt -, új fajtáit a világ egyik legszigorúbb rózsafajta értékelési rendszere próbatételeinek is alávetheti.

Ha a nemesítő úgy dönt, új fajtáinak értékelése a továbbiakban az ún. ADR vizsgálatnak megfelelően halad (ADR= Allgemeine Deutsche Rosenneuheitenprüfung, azaz német rózsaújdonságok vizsgálata). Már 1950 táján felismerték a rózsanemesítők, hogy a szortiment (fajtaválaszték) nagysága miatt olyan objektív vizsgálati rendszer kialakítása szükséges, melynek alapján az új fajtákat későbbi felhasználásuknak megfelelően reálisan értékelni lehet. Az ADR vizsgálat alapjait 1950-ben Wilhelm Kordes fektette le. Azóta mintegy 1500 új fajtát vizsgáltak meg, s értékeltek ezen a módon. 2000-ben Európa-szerte 121 fajta kapta meg az ADR védjegyet. Természetesen, ha a későbbiek során egy fajtáról kiderül, hogy mégsem felel meg ennek a vizsgálati és értékelési rendszernek - például fény derül arra, hogy adott fajta mégis érzékeny egy bizonyos betegségre -, akkor a korábban kiadott bizonyítványt visszavonják.

Az ADR vizsgálat során a fajtajelölteket 11 termőhelyen (a franciaországi Meilland cég például Franciaország, Németország, Dél-Afrika, Anglia, Dánia, Spanyolország, Hollandia és Olaszország különböző termőhelyein teszteli új fajtajelöltjeit). 3-8 éven keresztül egyszerre vizsgálják, mindennemű növényvédő szer használata nélkül. A növényállományt virágzáskor szinte naponta végigjárják és értékelik. A bokorrózsák legfontosabb értékelési szempontjai a növekedési erély, az illat, a virágszín, a tövenkénti virágszám, a fagytűrőség és a betegségekkel szembeni ellenállóság. A nemesítő szakemberek főleg az utolsó szempontra büszkék, mivel a rózsák leggyakoribb és legveszélyesebb betegségei - diplokarponos levélfoltosság, lisztharmat, peronoszpóra, rózsarozsda -, ellen csak a fajtajelöltek pár százaléka rezisztens vagy nagymértékben toleráns, így az ADR védjeggyel ellátott fajtákról bízvást lehet állítani, hogy a legszélsőségesebb körülmények közt is megállják a helyüket.

A hosszadalmas szelekciós munka eredményeként az eredetileg 200 000 kicsírázott növényből csak mintegy 4-6 ADR védjeggyel megjelölt rózsafajta kerül újdonságként a nemesítő cégek katalógusába. Ezután már csak a vevők ízlésétől függ, hogy a több éves kemény munka gyümölcse valóban beérik-e, hiszen egy-egy új fajta valódi sikerét az eladási adatok alapján lehet igazán megítélni.