Hogyan nemesítik a rózsát?

A rózsa nemesítése

 

A rózsa nem mindennapi növény! Virágát világszerte kultusz övezi, melynek gyökerei a "Virágok királynője", vagy "Az istenek s a szerelem virága" elnevezésekkel az ókorban erednek.

A görög és a római birodalom ugyan már letűnt, de a rózsák kedveltsége évezredeken át, töretlenül megmaradt. A "siker" titka a növény hallatlan változatosságában rejlik.

A történelem bármely korszakát nézzük is, mindegyiknek megvolt a maga közkedvelt rózsafajta köre. A 19. századig a nyaranta egyszer virágzó rózsák domináltak, míg manapság inkább a többször virágzó fajtákat részesítik előnyben. Míg Schiller és Goethe számára a rózsavirágzás júniusban véget ért, addig kortárs költőink akár az egész nyáron át folyamatosan virágzó fajták szépségeit is megénekelhetik. Azt azonban kevesen tudják, hogy több évnek kell eltelnie, míg egy fajtajelöltből a "kertek királynője" válhat.

A kiszemelt rózsáknak számtalan próbát és vizsgálatot kell kiállniuk, hogy aztán a piacra kerülhessenek.

Európában a két legjelentősebb rózsanemesítő cég a német W. Kordes`Söhne valamint a franciaországi székhelyű Meilland, melynek új fajtáit a szintén németországi BKN Strobel faiskolában is tesztelik. Fontos megemlíteni továbbá az ugyancsak - Nyugat-Európában oly népszerű-, családi vállalkozásként működő Rosen Tantau faiskolát, mely szintén világhírnevet szerzett magának a rózsafajták előállítása terén.

Az új rózsafajták létrehozásakor a nemesítők a legegyszerűbb és a legkorszerűbb eljárásokat egyaránt használják.

Az állományszelekció, a pozitív és a negatív szelekció, valamint a keresztezés mellett a hibrid- és mutációtenyésztést valamint a modern biotechnológiai módszereket is "bevetik", csakhogy kertjeinket évről-évre újabb és újabb gyönyörű rózsákkal díszíthessük.

Európa legismertebb rózsanemesítő cégei - melyek évente legalább 4-6 vadonatúj fajtával rukkolnak elő -, mégis a hagyományos, keresztezéssel végzett szelekciót alkalmazzák. Ennek oka, hogy ezen a módon lehet a legnagyobb genetikai hátteret átfogni, s emellett a nemesítő munka minden egyes lépése ellenőrizhető, azaz az új fajták eredete és eltérő tulajdonsága a szülőfajtákra mindenkor visszavezethető.

A nemesítő munka már májusban megkezdődik a faiskolákban. A pollent szolgáltató "apanövények" félig nyílt virágait a kora reggeli órákban leszedik, majd a sziromleveleket s a portokokat gondosan eltávolítják. A pollencsoportokat számozzák, majd Petri-csészékben tárolva kiszárítják. Ezután az eltérő eredetű pollennel, évente kb. 2000 darab anyanövény, mintegy 80000 virágát kézzel (!) beporozzák. Ez a munka körülbelül június végéig tart. Megporzás után az anyanövények virágai szintén számot kapnak, mely alapján a megporzó fajta azonosítható.

A munka egy előre lefektetett, nemesítő szakemberek által meghatározott minta alapján halad - mely hosszú évek szelekciós tapasztalata és bizonyos fajtatulajdonságok ismerete következtében született -, ugyanis a genetikai összeférhetetlenség miatt nem minden fajta porozható össze egymással, ráadásul az utódok tulajdonságai a szülőfajták tulajdonságai alapján többé-kevésbé előre jelezhetők.

A nagy munka első eredménye az október végén leszedett mintegy 45000 darab csipkebogyótermés, mely már a jövő ígéretét hordozza magában. Az érett terméseket késsel felvágják, s a bennük található magokat egyesével, üvegházban elültetik. A magok már februárra kicsíráznak, és áprilisban megjelennek a kis rózsanövények első virágai.