Amit a nyírfáról tudni kell! - 1. rész

Ismerkedjünk meg a nyírfákkal (Betula)!

Ez a fa gyakran megihlette a művészeket és írókat, és bár nagyon hasznos fa, amit a múltban és napjainkban egyaránt felhasználnak, elsősorban esztétikai okok miatt értékeljük őket.

Az angol név a „birch”, a „kéreg”, bárkára utal, a britek ősei ugyanis a kérgét a kenuk készítésére használták, a Clyde folyó partján találtak ilyen eltemetett kenukat. Turner „Names of Herbs” (1548) című könyvében ezt az etimológiát nem említi, egyszerűen azt mondja: „betula: görögül „semida”, angolul „birch” vagy „birke”, németül „birck”, franciául „bouleau” vagy „beula”.

A nyírfa a Betula nemzetséghez tartozik, amely 25 közepes méretű cserjét és fát foglal magába, melyek az északi féltekén honosak, és az északi sarki szélességig terjednek. A papír nyírfa (B. papyracea) Észak Amerikában található meg, a fehér nyír egyik változata, csak az északi sarkkör elszigetelt részén fordul elő, 70º-os északi szélességis is kiterjed.

Egy másik faj a B. Bhojputtra a Himaláján, 2752 m magasságon fordul elő. A fehér nyír 700 m-es magasságokban is megtalálható, Európában, Ázsiában és Amerikában nagyon elterjedt, a legészakabbra kiterjedő európai fafajta, de délen csak 45º-ig terjeszkedik. Az égerekkel együtt, melynek 14 fajtája van, a nyírfák a nyírfafélék (Betulacea) családjába tartoznak.

Barkavirágú fák, a virágoknak legtöbb 5 porzójuk van, nem rendelkeznek virágtakaróval és tokkal, mely beborítaná a kis, tömörített gyümölcsöt, mint a tölgy, mogyoró, gesztenye és bükk esetében. A nyír abban különbözik az égertől, hogy a magtermelő barkák széle csipkés, és a virággal együtt lehullik, az éger esetében viszont fás tobozként megmarad.

A fehér vagy ezüst nyír rövid életű fa általában 13-15 m magas, igaz néha kivételesen 25 m-re is megnő. Törzsének átmérője ritkán haladja meg a 30 cm-t, szembetűnően hámló, fehéres-szürkés kérge van. A hámlás a folyamatosan cserélődő rétegek képződésének köszönhető, és a peridermában (másodlagos bőrszövet, kéreghaj) a légköri nedvesség váltakozása miatt a nagyobb sejtek hamarabb leszakadnak. Ha figyelmesen szemügyre vesszük, láthatjuk, hogy ez a csiszolt, ezüstös héj sötétebb színű átlós ívekkel van megtörve, ami részben kiterjeszkedik a törzsig.

Ezek az úgynevezett lenticellák, paraszemölcsök, pórusok, melyek segítségével gázcsere megy végbe, és a fiatal réteg légzőnyílásait helyettesítik. Ahogy a törzs és az ágak szélessége növekedik, a paraszemölcsök hosszú csíkokká változnak át.

A nyír akkor teljesedik ki szépségében, amikor a kissé görbe törzs egy völgy emelkedőjén álldogál, az ősz barna leveleivel beborítva, az elhalt színes páfránylevelektől megrészegülve, a keskeny ágak fényezett bíbor bronzban tündökölnek 2-3 m-es füzéreket alkotva. Akkor a legszebb a fa, amikor a csupasz ágak áprilisban átlátszó, lebegő levélkékből lombozatot öltenek magukra.

Csoportosan télen a nyírfák füstszerű köd hatását keltik, amint a rézszínű ágak és a bíbor gallyak behálózzák a karcsú, ezüstös törzset, de tavasszal a búskomorságot felváltja a napfényben fürdő levelek kacagó hangja.