Narancseperfa (Maclura pomifera)

A narancseper 8-10 méter magas, tövises vesszőjű, észak-amerikai díszfa. Levelei fénylő sötétzöldek, tojásdadok, kihegyezettek, megtörve tejnedvet eresztenek. Az indiánok korábban kemény fájából íjakat és egyéb fegyvereket faragtak, később hajóárbóc készült belőlük.

Tövises ágai miatt gyakran mégis telekhatároló sövénynek ültetik. Melegigényes, fiatalon fagyérzékeny, hideg teleken vagy nyirkos talajon a be nem érett vesszői visszafagyhatnak. Bár jól bírja a metszést, nem biztos, hogy a legjobb választás sövénynek, mivel erőteljesen növekedik és mivel fényigényes, árnyékos helyen könnyen felkopaszodik alulról, ami egy idő után nem túl szép látvány.

Terméságazata a narancsra emlékeztet, 8-14 cm átmérőjű, rücskös felületű, sárgászöld húsos gömb. Hazánkban nem érik be, s hiába illatos, ugyan nem mérgező, de élvezhetetlen íze miatt emberi fogyasztásra alkalmatlan. A ma élő állatok sem igen fogyasztják (max a mókusok), azonban egyes kutatók úgy vélik, hogy a kihalt, nagy termetű emlősök (például a mammutok) táplálkozhattak vele.

Ősszel Édenkertész rovatunkba gyakran kapunk ehhez hasonló kérdés: Milyen fa termését tartom a kezemben? - az sokszor erre a számunkra nem túl közismert gyümölcsre vonatkozik.

Az illatos termés nem ehető, de rovarűző hatása miatt a érdemes megtartanunk

Az eperfafélék (Moraceae) családjába tartozik, közeli rokonai a fehér és fekete eperfa (Morus alba, M. nigra) és a papíreperfa (Broussonetia papyrifera).