Ismerjük meg a fákat! - Az európai vörösfenyő - 1. rész

Az európai vörösfenyő tulajdonságai és gondozása

Az vörösfenyő a hegyes vidékeket kedveli. Bőségesen megtalálható az Alpokban, egészen 1500 méter magasságig, de előfordul az Appenninekben, és a Kárpátokban is. Nagy erdőket képez Oroszországban, Észak Ázsiában pedig egy hasonló fenyőfajta képviselteti magát (Larix sibirica), melynek sima szürke törzse van, és néha külön fajnak tartják.

Az európai vörösfenyő egyedi tulajdonságai

Habár jól nő a mészköves talajon is, a legszebb formáját a lejtős hegyoldalakon hozza, ahol az idős sziklák szétmorzsolódtak kristályszerű darabokká, és a völgy felé haladó hegyi folyók medreiben pompáznak. Az egyenes törzset, amelynek vöröses szürke héja van, általában zuzmó takarja a meredek helyeken, és ilyenkor a törzs elveszíti a merev tartását és meggörbül.

A Larix nemzetség, amelyhez a vörösfenyő is tartozik, kiválik a fenyő fajok közül, mert lombhulló, és mert az áprilisi zöld lombozata magába sűríti a tavasz minden örömét. A világoszöld tűlevelek csomókban jelennek meg, ahogy az örökzöld cédrusoknál is a régi, vékony ágakon; körülzárják a törpe hajtások végét, amelyek idővel meghosszabbodnak, és végül a legújabb hajtásokon mindegyik tű egyedül fog állni, mintha egy spirált alkotnának.

A barka is hamarosan megjelenik a levelek kifejlődése után, „amikor a rózsaszínű tollacskák csomósodnak a vörösfenyőn" áprilisban vagy májusban. A hím virágok gömb alakú csoportban jelennek meg és megosszák a sárga színüket a porzóval, a nőstény virágok pedig a már említett „rózsaszínű tollacskák"-ként jelennek meg. A fiatal tobozok néha zöldes fehérek; az a fa válik be a legjobban faanyagnak, amelynek vörös vagy bíbor színű tobozai vannak. A tobozok pikkelye trágyázás után vöröses barna lesz, a toboz megnő akár 2,5 cm-re is, és tojásdad alakot ölt mielőtt ősszel kibontakozna, hogy elszórja szárnyaló magvait. A tobozok egyenesen állnak egy rövid, de erős levélszáron és gyakran évekig a fán maradnak, miután kibocsátották magvaikat és megszürkülnek. A kis tojásdad alakú mag nagy részét egy széles hártyaszerű szárny fedi be, ezért sokszor a szél messzire elrepíti, és ennek köszönhetően a növény annyira elterjedt, mint az erdei fenyő.

Megbetegedhet-e a Larix europaea?

Ha minden évben sok toboz van a fán, azt jelenti, hogy a fának táplálkozási problémái vannak, hasonló gondok, mint amikor mesterségesen metszik a gyökerét. Lehetséges, hogy a talaj túlságosan kemény, vagy állóvizet tartalmaz, esetleg a gyökerek egy vasérc lerakódással találkoztak, vagy más áthatolhatatlan réteggel. Egy biztos, a növekedés leáll, és a táplálék készlet a szaporító szervekre lesz átirányítva.

Ha kedvezőek a körülmények, a vörösfenyő akár a 24-30 métert is elérheti, egyes helyeken még a 42 métert is, átmérője pedig 1-1,5 méter is lehet. A tanulmányok szerint 50 év alatt elérheti a 24 métert, az átlag életkora pedig 150-200 év között van. A lucfenyőhöz és más fenyőfajokhoz képest, a vörösfenyő gyorsan növekszik, az első 12 évben akár a 4,5 -6 métert is eléri, a törzs vastagsága pedig az első 40-50 évben 2,5-3 cm-t nő évente.

Állítólag a görögök nem ismerték a vörösfenyőt, de mivel nagyon elterjedt az Appenninekben, Plinius sokszor megemlítette, hogy mennyire ellenálló és tűzálló a fája. Cézár is megjegyezte, hogy „robusta larix, igni impenetrabile lignum" azaz, a fája lassan gyullad meg, és nem lángol úgy, mint az erdei fenyőé. A fenyő fájának rostjai szorosan össze vannak fonódva, ezért nem lehet egyenesen hasítani és, amikor jól ki van szárítva nehéz vele dolgozni. Nehéz kiszárítani és nehéz vékony deszkákat faragni belőle, mivel nem hajlandó hasadni, de hajlamos a meggörbülésre vagy a csavarásra, ezért inkább kerek  vagy négyszögletű formákat alakítanak belőle. Egyesek azt ajánlották, hogy hántsák le a fa kérgét két évvel a kivágás előtt, hogy a fa tudjon száradni, ezt az eljárást a tíkfánál is elvégzik. A bélfa vöröses barna, amikor hideg körülmények közt nő, és nagyon könnyű, 14 kg-t nyom szárazon egy köbméter.

Az alacsonyan fekvő erdők fáinak színe a gazdag talaj miatt általában sárgásfehér. Mivel a fának nem sok oldalsó ága van, a nyersfa általában bog nélküli, és ha mégis előfordulnak, azok nem fognak kiesni sem elrothadni. A többi fákkal összehasonlítva sokkal ellenállóbb a vízzel szemben, ezért Európában gyakran használták vízvezetékcsőként. Ha a kérget a nyersfán hagyják nagyon tartós lesz, úgy a felszínen, mint a föld alatt, ezért megfelelő póznának, szőlőkarónak vagy komló karónak. Ilyen esetekben a karót a növény közelébe helyezik, hogy az rákússzon. Mivel a fa nem hasad, alkalmas hadihajó építésre is.

Habár a kéreg alkalmas a cserzésre, rosszabb minőségű, mint a tölgy kérge, ezért nem előnyös a fát feláldozni a kérge miatt.